Paraszt Mókus (Tihanyi Géza által továbbgondolva)

Ez a vers korának több nagy gondolkodóját is inspirálta. Tihanyi Géza államférfi, aki idősebb korában az államügyek mellett a költészet felé is fodult, egyike volt azoknak, akit a fenti sorok továbbgondolkodásra inspiráltak. Úgy gondolta, hogy Króner neve alatt írja meg a teljes verset, hiszen Króner Antal neve azokban az időkben ( ne feledjük, 2017 év végét írjuk!!!) egyenlő volt a garantált sikerrel. Króner költeményeit ebben az időben még megjelenés előtt szétkapkodták (hogy hogyan, azt ne kérdezzék), ünnepelt sztár volt a kávéházakban, táncosnők, színésznők, teknők között töltötte mindennapjait. Tihanyi ezúttal jól választott.  A teljes vers közlését követően egy kabalaárussal folytatott eredményes párbaját követően élete végéig anyagi jólétet hozott neki a vers sikere.
 
Álljon tehát itt a teljes vers, és Tihanyi felbecsülhetetlen értékű gondolatai:
 
“Kevesen tudják, hogy miért épp’ karácsonykor annyira aktuális  ez  a Króner vers.
Mondjuk én nem sajnáltam az időt, tegnap úgyse’ nagyon volt mit csinálni idehaza, csak tébláboltam, volt időm kicsit utánanézni.
Először is, Króner idejében még a mókusok nagyobb testű, amolyan szamárféle állatok voltak, mezőgazdasági munkákhoz, elsősorban szántáshoz használták őket a bizánciak, kihasználva hosszú és erős farkukat.
A bizánciak Klausz néven emlegették a paraszt mókust, innnen ered a “szánt a Klausz”, mára Santa Claus-szá angolosodott, merkantilosodott név.
Na, de nézzük a teljes verset, nagyon tanulságos:”  (Tihanyi Géza gondolatai , 2017 tele)
 
Króner Antal: Paraszt Mókus (Tihanyi Géza által továbbgondolva)
 
Messzire nyúló emlékezet,
Paraszt mókusra emlékezek,
Akkor még sziklát emelt fel a puszta két kezetek,
Nem volt még SMS, írásjel, vessző, ékezetek.
 
Szánt az állat, nyomában serdül
Az új élet, énekszó csendül,
Kukorica vagy búza nő az majd májusban eldűl,
De tápláló lesz, hiszi a bizánci nép veszettül.
 
A Paraszt Mókus! Piros-fehér,
Akár a karácsonyi vezér* (*Mikulás, a szerző),
Akár az ünnepi díszbe öltözött városi főtér,
Ahol együtt ünnepel a bizánci bátyó, nővér.
 
A főtéren karácsony éjjel,
Folyik a lőre, fő az étel,
Az egyik sarokban kapatos mókus ül, s pöfékel,
Feláll, dülöngél, és büfög ő jókedvvel, bőséggel.
 
Ne legyen szívedben harag, düh,
hisz gyógyítható ma már a rüh,
Karácsony éjjelén, ha felcsendül az angyali kórus,
Ne mérgelődj, ha részegen meglök egy paraszt mókus.
 
Szép, mi?